KISLEVELŰ HÁRS
Tilia cordata

Jó termőhelyen 30 méter magasságot is elérő fa. Európai elterjedésű, dombvidéki, középhegységi faj, lomberdeink értékes elegyfája. Zárt állásban, erdőállományban nyúlánk, egyenes, hengeres törzset nevel, szabad állásban szép alakú, jellegzetes, dús ágrendszerű kúpos koronája fejlődik. Hosszú életű, 200-300 évig is elél, de vannak ennél idősebb egyedei is. Lassú növekedésű.

Kérge fiatalon szürkésbarna, sokáig sima, később sötétszürke, repedezett. Gyökérzete dúsan elágazó, szív alakú. Kerekded levelei 4-7 cm hosszúak, gyakran asszimetrikusak, szíves vállúak, rövid hegyben végződők, fűrészes szélűek. A levelek fonákán a főbb érzugokban rozsdavörös szőrcsomók láthatók. Június végén virágzik. Sárgásfehér virágzata része a murvalevél is. Virága jó mézelő, minden egyes virágzó fáról a méhek mintegy 0,8 kg mézet tudnak gyűjteni. A szárított hársfa virág hasznos a köhögés, megfázás, légúti hurutok, láz, fejfájás, gyulladás esetén. Kicsi, gömbös, vékony falú termése (makkocska) szeptemberben érik, de sokáig a fán marad. Könnyen bomló lombja az erdő tápanyagforgalmában értékes. A hárssal elegyes erdők élővilága gazdag.

Európában és a Kaukázusban honos. Közepes hőigényű, árnytűrő, a szárazságot is bírja. Jól sarjadzik. Termesztésbe vonva (parkok, utcafásítás) több változata és formája jött létre, ezeket az erdészeti és kertészeti szakirodalom tartja nyílván. Jól nyeshető. Sárgásfehér, egyenletes szövetű fája jól megmunkálható puhafa. Nem vetemedik, ezért rajztáblák, vonalzók, képkeretek nyersanyaga. Jól faragható, szobrokat készítenek belőle. Korábban rostos háncsát is hasznosították kosár, szőnyeg és kötél fonására.

A hársfa az európai hiedelmekben ‒ más szent fákkal együtt ‒ világfa, ami távol tartja a szerencsétlenségeket, a villámcsapást és elriasztja az ártó szellemeket. Ovidius vetette a görög Filemon és Baucisz történetét papírra, akik Zeuszt és Hermészt befogadták otthonukba. Az idősebb házaspárt melegszívűsége és vendégszeretete miatt az istenek jutalomban részesítették. A pár vágya az volt, hogy életük végéig együtt maradjanak, és egyszerre haljanak meg. Filemon tölggyé, Baucisz hárssá változott. A hársakat mindig nagy tisztelet övezte Magyarországon is. Korunk nagy hársfái esetében nem egyszer találkozunk Mátyás király, Rákóczi, Széchenyi nevével, hogy csak a legnagyobbakat említsük. A bakonyi falvakban a templomok mellett gyakran látunk igen öreg, szép hársfákat.